TÃz év telt el azóta, hogy a fiú negyvenegy évesen becsapta maga mögött az ajtót, többé nem ment vissza a szülÅ‘i házba, és ezzel megkezdÅ‘dött élete legboldogabb évtizede. A fiú egy elnyomó, patriarchális családban nÅ‘tt fel, ahol mindenrÅ‘l az apa döntött, az anya pedig olyannyira láthatatlanná vált mellette, hogy az alakját is nehéz felidézni a családi élet tereiben.Az apa nem nézte jó szemmel, hogy felesége munkát vállal, vagy meglátogatja a szüleit, a barátnÅ‘ire és a nagy ritkán megcsörrenÅ‘ telefonra pedig a családi rendet fenyegetÅ‘ halálos veszélyként tekintett.Bajani regénye arról szól, hogyan látja, vagy épp nem látja egy gyerek élete különbözÅ‘ szakaszaiban a totális elnyomás alatt tartott édesanyját, el lehet-e hagyni a saját szüleinket, és ki lehet-e szabadulni a származásunk fogságából.A TÃz év elÅ‘hÃvja az anyát a vakfoltból, vádaskodás nélkül, Emmanuel Carrere szavaival: "felháborÃtóan nyugodt hangon" beszél családi terrorról, birtoklási vágyról, szabadságról, és megrendÃtÅ‘ portrét rajzol egy nÅ‘rÅ‘l, aki néhány apró lázadáskÃsérlet után teljesen feladta önmagát.
