A világtörténelem tele van elveszett, szándékosan megsemmisített vagy az idők során eltűnt dolgokkal. Judith Schalansky ebben a kötetben azzal foglalkozik, amit a veszteség maga után hagy: elhalt visszhangokkal, elmosódott nyomokkal, mendemondákkal és legendákkal, kihagyásjelekkel és fantomfájdalmakkal. Elveszett természeti vagy műtárgyakból - többek közt Szapphó dalaiból, a lebontott berlini Köztársasági Palotából, egy kihalt tigrisfajból, egy elsüllyedt Csendes-óceáni szigetből - állít össze a dolog természeténél fogva töredékes jegyzéket. A szöveg elbeszélő ereje ott bontakozik ki leginkább, ahol a történeti források elapadnak. A történetek szereplői félreállított figurák, akik mind a feledés ellen harcolnak: egy idős férfi, aki az emberiség tudását tessini kertjében őrzi; egy romfestő, aki sosem létezett múltat varázsol elénk; az idős Greta Garbo, aki Manhattan utcáin kóborolva azon tűnődik, vajon mikor ért véget az élete; és Schalansky, az írónő, aki saját gyerekkorának űrjeiben az NDK történelemnélküliségét fedezi föl.
Ez a könyv tehát egyszerre szól a keresésről és a megtalálásról, a veszteségről és a nyereségről. Megmutatja, hogy amíg emlékezet létezik, másodlagos, hogy valami előttünk van, vagy eltűnt, és hogy az irodalom segít megtapasztalni, milyen közel van egymáshoz a megőrzés és a rombolás, a veszteség és a teremtés.
Judith Schalanski 1980-ban született Greifswaldban. Kommunikációs design és művészettörténet szakon végzett. Szabadfoglalkozású író és könyvtervező. Berlinben él. Magyarul elsőként Darwinregény című könyve jelent meg (2013-ban).
