Silvia Park izgalmas kérdéseket felvetÅ‘ regénye a jövÅ‘ben, a nagyobbrészt robotok által megvÃvott polgárháborút követÅ‘en újraegyesült Koreában játszódik. Ez a jövÅ‘ nem is olyan távoli, mint amilyennek elsÅ‘ látásra tűnik, és jóval közelebbi annál, hogy ne ismerhessünk rá a saját világunkra.
Az emberek az összes unalmas, fárasztó és veszélyes tevékenységet a technológiára, a gépekre, a robotokra bÃzzák, sÅ‘t az életükben mutatkozó összes hiány, fájdalom és betegség megszüntetését is a technológiától, a gépektÅ‘l, a robotoktól várják. Immár cserélhetÅ‘, pótolható az összes emberi testrész és szerv, valamint egyre valósághűbb robotok dolgoznak a boltokban, az üzemekben. Velük találkozni a nyilvánosházakban, sÅ‘t az otthonokban is, ahol nem pusztán háztartási munkát végzÅ‘ cselédekként teszik a dolgukat, de igazi, sohasem elfáradó, mindig figyelmes, türelmes és megértÅ‘ társként szolgálnak és próbálnak meg harcba szállni az ember két legfÅ‘bb ellenségével, a szeretetlenséggel és a magánnyal.
A mindenáron való fejlÅ‘dés kényszerét követve az emberek és velük a robotok is éppen a számukra természetesként adottal ellentétes irányban haladnak: az egyre megbÃzhatóbban működÅ‘ és javÃtható emberek egyre tovább, egyre kényelmesebben élnek, a gépek pedig egyre emberibbé, tehát egyre érzékenyebbé és egyre esendÅ‘bbé válnak.
Ebben a kizökkent világban próbál hosszú évek után ismét egymásra találni egy testvérpár, és itt keresi a helyét, itt kutatja a létezés és a szeretet titkát egy csapat, a kamaszkorba még csak belépni készülÅ‘ gyerek, valamint az általuk gyámolÃtott, örök tizenkét évesként is aggastyán robot, Jojo.
