A harag olyan, mint a vÃz. Megpróbálhatjuk gát mögé parancsolni, eltérÃteni vagy figyelmen kÃvül hagyni, ám végül megtalálja az utat, méghozzá általában a legkisebb ellenállás felé. Mint a könyvben kifejtem, a nÅ‘k sokszor a testükben "érzik" a haragot. A feldolgozatlan harag nyomot hagy a megjelenésünkön, a testünkön, az étkezési szokásainkon és a kapcsolatainkon, alacsony önbecsülést, szorongást, depressziót vált ki, a hatására kárt tehetünk magunkban, és akár fizikai megbetegedést is okozhat. A károk azonban nem csak fizikaiak. [...] Ha nem veszünk tudomást a haragunkról, akkor nem törÅ‘dünk magunkkal, és hagyjuk, hogy a társadalom se törÅ‘djön velünk. És vegyük észre, hogy ha Ãgy kezeljük a nÅ‘k haragját és fájdalmát, könnyebb lesz kihasználni minket - az utódnemzésben, a munkában, a szexben és az ideológiák terén egyaránt."A haragot általában félreértik, fÅ‘ként, ha a nÅ‘k haragjáról van szó. A nÅ‘k dühét a társadalom évszázadok óta egyfajta rendellenes, szélsÅ‘séges érzelemként könyveli el, megbÃzhatatlansággal, irracionalitással kapcsolja össze. A nÅ‘ket sok helyen már kislány koruktól fogva arra intik, hogy tartsák magukban a haragjukat, annak ellenére, hogy az érzelmek elfojtásának komoly fizikai és pszichés következményei lehetnek.Pedig nekünk, nÅ‘knek számtalan okunk van dühösnek lenni: átlagosan még mindig kevesebbet keresünk ugyanazért a munkáért, mint a férfiak, gyakran hátrányba kerülünk az oktatásban és a munkaerÅ‘-piacon, illetve rendszeresen szembesülünk a hétköznapi szexizmus káros hatásaival.Soraya Chemaly, aki évtizedek óta foglalkozik a nÅ‘ket érintÅ‘ legfontosabb társadalmi kérdésekkel, azt vallja, hogy a haragunk nem csupán jogos, hanem része is a megoldásnak: ha tudatosan közelÃtünk hozzá, segÃt felismerni az igazságtalanságot, és elÅ‘mozdÃthatja a változást. A Jól áll neki a harag megvilágÃtó erejű, végtelenül felszabadÃtó munka, amely megmutatja, hogyan fogadjuk el a haragunkat, és változtassuk azt mindent elsöprÅ‘, termékeny energiává.