Megölhetjük-e Khronoszt, azaz megállíthatjuk-e valaha is az idő feltartóztathatatlan sodrását? Khronosz, a megszemélyesített Idő nem csak a fizikusok számára rejtély. Az volt már elődeink számára is, és nincs ez másként napjainkban sem. Az idő nem elvont fogalom, hanem anyagi szubsztancia: elfoglalja az egész világegyetemet, deformálódik, rezeg, hullámzik. Viharos volt a születése, nem szokványos a fejlődése. De akkor most halad előre vagy áll? Létezik vagy sem? Hogyan mérhető? Hogyan lassítja le a gravitáció? Hogyan állítják meg a fekete lyukak? És mi, emberek, megvagyunk-e nélküle? Az idő kiváló eszköz a környezetünkben való túléléshez, de amint megpróbáljuk megérteni, hogyan működik a mi bolygónkon kívüli világ, máris a feje tetejére áll minden. Ott a mi időnk szabályos ritmusa átadja helyét a turbulenciának, a kaotikus jelenségeknek és a felfoghatatlan méretű katasztrófáknak. Ha a távolságok nagyok, vagy ha a végtelenül kis léptékek világában járunk, a kronológia fogalma, az idő egymásutánisága értelmét veszti. Ezekre az örök és sokszor felfoghatatlanul rejtélyes kérdésekre keresi a választ Guido Tonelli olasz fizikus a tudomány mai állásával alátámasztott, ugyanakkor rendkívül szórakoztatóan megírt könyvében. „A szerző nem csupán teoretikus, hanem kísérleti fizikus is, aki hozzájárult a Higgs-bozon felfedezéséhez a genfi CERN-ben. Ennek köszönhetően új kötetének minden sorát áthatja az empirikus és az elméleti felkészültség.” (Riccardo Manzotti) „Tonelli nagy érdeme, hogy szenvedélyes érdeklődést kelt egy mindig is nehéznek látszó téma iránt, a kötet végén szembesítve az olvasót: akárhogy is igyekszünk, az időt sem megállítani, sem visszafordítani nem tudjuk, hacsak nem döntünk úgy, hogy azon kívül élünk.” (Maria Teresa Olivieri) „Tonelli, mint igazi kísérleti fizikus, eredményesen megbirkózik az egyik legbonyolultabb és legmegoldatlanabb kérdéssel, amellyel nekünk, sapienseknek valaha is szembe kellett néznünk: mi az idő? Világosan és - nemcsak a tudományból, hanem a mítoszokból, a művészetből, az irodalomból is példákat merítve - meggyőzően megkérdőjelezi azt, amit mi >>normálisan<< időként érzékelünk.” (Bruno Arpaia)
