Emil Ludwig Kleopátráról írt könyve briliáns pszichológiai tanulmány a királynőről és arról a két férfiról, akivel neve örök időkre összeforrt: Caesarról és Antoniusról. Az excentrikus szerető helyett Ludwig egyedi megközelítésben mutatja be főhősét: igazi és mély szeretőként, anyaként és harcosként. Maga Ludwig így mutatja be kötetét: "...A cselekmény itt is elejétől-végig hiteles, az érzésekre azonban már Plutarkhosz is csak következtetni tudott. Pedig e kor egyetlen csatája, egyetlen pártküzdelme, egyetlen tartománya sem jelentős ránk nézve; csupán az érzések örökéletűek, ezek egyszersmind a mi érzéseink is, s csakis általuk láthatjuk meg önmagunkat a szereplők jellemének tükrében. Így hát ez a mozgalmas történet csaknem a maga egészében a hősnő és a három római lelki históriájának van szentelve. Itt persze már nem a hetéra, az amoureuse lélekrajzát fogjuk találni, akinek - a források egybehangzó tanúsága ellenére - a legenda hirdeti őt, hanem a szeretőt és az anyát, a küzdelmes életű asszonyt és a királynőt. Túl minden formai problémán, fogadja az olvasó ezt az írást, mint fejezetet az emberi szív nagy történetéhez, melyen immár harminc év óta dolgozom."
